Kilincsek, zárak

... a beltéri ajtók birodalmában

„Pénelopeia a szíjat eloldta a zár-karikákról, és beleillesztvén kulcsát, széttolta a závárt és a reteszt. Úgy bődült az föl, mint ha a réten nagy bika bődül föl, s szép ajtaja ekkora zajjal zörrent kulcsa ütése alatt, szétnyíltak a szárnyak.” – Homérosz, Odüsszeia

A védelem az első!

Láthatjuk, hogy az emberek biztonságra való törekvése egyidős az emberiséggel. Kezdetben meg kellett védeni magunkat az elemektől és a vadaktól, majd sajnos mindinkább saját embertársainktól is. Szerettük volna magunkat, családunkat, és javainkat biztonságban tudni.

A természettől és a vadaktól védelmet nyújtott a barlang, majd később a kunyhó, ház bejáratának eltorlaszolása, azonban a rosszakaróktól, ez nem tartott távol. Szükség volt egy olyan szerkezetre, ami távol tartja a hívatlanokat, de beengedi az arra érdemeseket.

A perselyes-csapos, küszöbbel és szemöldökkővel ellátott ajtókat, már jóval azelőtt használták, hogy a vaskorban a csuklópántok széles körben elterjedtek volna. Mindkét szerkezet lehetővé tette az ajtók nyitását, és zárását.

Ezt egészítette ki a retesz, melynek tolókája becsúszott az ajtókeretbe, vagy a falba mélyített nyílásba, és megakadályozta az ajtó kinyitását.
Gyakran kiegészítő elem, volt egy pecsét, melyet fel kellett törni, ha ki akartuk nyitni a helyiséget. Ez ugyan nem akadályozta meg a kinyitást, azonban rögtön láthatóvá tette a behatolást, ami elrettentésül is szolgált, a behatolás felismerése miatt. Ezek a reteszek nagyon hatékonyan működtek, azonban volt egy nagy hátrányuk, csak belülről lehetett használni őket, vagyis valakinek mindig otthon kellett tartózkodni. Az első és legegyszerűbb módszer az volt, hogy hagytak egy rést az ajtó nyílásán, és egy hajlított pálcával be lehetett nyúlni, és a reteszbe fúrt lyukba illesztve a pálcát, a reteszt el lehetett tolni, vagy ha tengelyen forgott, meg lehetett emelni. Ezt később a retesz fölé helyezett csapokkal nehezítették, meg, ami a résbe esett, amikor bezárták az ajtót. Itt a gravitációt használták ki, majd a rugó feltalálása lehetővé tette, hogy ezeket a zárakat meg lehessen fordítani, vagyis kisebb mozgatható tárgyakon is alkalmazni lehetett.

A római legfejlettebb formája a billenő zár, melyet kisebb változtatásokkal a mai napig használnak. Egyetlen forgócsapon lévő és rugóval lefogott pecekkel rendelkezett. Számos rögzített védőlap gátolta meg, hogy a rossz kulcsot el lehessen fordítani a zárban, a megfelelő kulcs tollán lévő hornyok lehetővé tették, hogy el lehessen fordítani, és ki lehessen nyitni a zárat.

A 18. században találták fel a fordulatos zárat, mely a mai napig egyes zárszerkezetek és a zárszerelés alapja. Yale és fia találmányainak köszönhetően további fejlődésnek lehetünk tanúi a zárszerelés, zárcsere területén, többek között egyik vívmányuk a zár alapelemét képező retesz melletti elzáró, illetve 1860-tól a kilincsnyelv, melyet már nem a kulcs, hanem kilincs mozgatott.

1778-ban megszületett a zárszerelés első komolyabb szabadalma Robert Barron által, melyet még mindig nem hevederzárnak, de reteszzárnak nevezünk. Ezt követte a biztonságos zárszerelés újabb vívmánya 1784-ben, amikor Joseph Bramah a biztonsági zárat szabadalmaztatta, ami már valóban napjaink zárszerelésének magasiskolája, majd Jeremiah Chubb vaskereskedő megalkotta az úgynevezett érzékelős zárat, mely zár 1851-ig feltörhetetlennek bizonyult.

A zártörténelem és zárszerelés egyik legfontosabb mozzanata pedig az volt, amikor James Sargent – a modern zárak ősatyja – feltalálta az első cserélhető kulcsos kombinációs zárat, akinek 1873-ban az időzáras mechanizmusú, úgynevezett időretesz zárat is köszönhetik a zárszereléssel, zárcserével, zárszervizzel foglalkozó szakemberek.

A kilincsek kezdetben hiányoztak az ajtókról, szerepüket a reteszelő pálca, majd a kulcs helyettesítette.

A mai beltéri ajtó kilincseket alapvetően két osztályba sorolhatjuk:

Pajzsos (hosszúcímes) és rozettás (osztott) kilincsek.

A pajzsos kilincsnél elengedhetetlen a kulcslyuk távolságának a meghatározása, ami a kilincs tengelye és a kulcs tengelyének a távolsága. Itt nagyon oda kell figyelni, mivel több távolsággal találkozhatunk, magyar szabvány szerint 90 és 55mm külföldi méretezésnél előfordulhat ettől eltérő méret is.
Ennél egyszerűbb a rozettás kilincsek felszerelése, mivel a kilincs és a rozetta külön található, ezért nem szükséges a kulcslyuk távolság megmérése.

Mivel mindkét típusú kilincs felszerelhető többfajta zárhoz, azt tudni kell, hogy biztonsági (PZ), normál (BB), vagy WC zárhoz szeretnénk kilincset választani.