A beltéri ajtó történelme

...Magyarországon

Ha már ajtókereskedők vagyunk, illendő egy kis történeti áttekintést nyújtanunk, anélkül, hogy visszanyúlnánk a Frédi-Béni korszakhoz. Néhány fordulópont a beltéri ajtó történelme lapjairól – az elmúlt évszázadokból.

Beltéri ajtók – kialakulás és fejlődés Magyarországon

A beltéri ajtó történelme - középkori ajtó



Kezdetek:

A fa, mint stratégiai termék, kézműves mesterművek a középkorban és a barokk korban

A magyar ajtógyártás gyökerei a fűrészipar fejlődéséhez nyúlnak vissza. Nem meglepő: az ajtók alapanyaga ebben az éghajlati övben mindig a fa volt. Eleink gondossága és szervezete már a 15. században megmutatkozott, amikor uralkodói rendeletek szabályozták az erdőgazdálkodást. Ez biztosította a faipari nyersanyagot minden fával kapcsolatos tevékenységhez. Zsigmond király (1410 körül), Miksa császár és Mária Terézia rendeletei szigorú rendet vezettek be: korlátozták a kitermelést, előírták a telepítést és védték az erdőket.

Ekkoriban kizárólag kézműves, egyedi munkát végzett az épületasztalos ipar – az ajtók gyártásával együtt. A mesterek gyakran német, felvidéki vagy székely származásúak voltak. Termékeik: vésett csapozású, tömörfa vagy lemezbetétes szerkezetek, amelyek ma is fellelhetők régi épületekben.

A 17–18. században igazi remekművek születtek. Gondoljunk a kastélyok és paloták 3–4 méteres beltéri ajtóira: gazdagon faragottak, díszítettek, festettek. Ezek ma is kihívást jelentenének a gyártóknak! Akkoriban türelem és szaktudás számított, nem a tömegtermelés. Ez nemcsak a nemesi és udvari tevékenységekre vonatkozott, hanem a társadalom minden rétegére: egy-egy használati tárgyat generációk kiszolgálására gyártottak minőségében és ízlésében egyaránt.



Áttörés a századfordulón

Ipari innováció: járműgyártástól az ajtóig

A magyarországi polgárosodás természetesen magával hozta az asztalosipar fejlődését is, hiszen míg a paraszti világban egy jókezű férfiember képes volt -többek között- ajtóit is előállítani (egyébként díszíteni is), addig a városiasodó polgárnak ehhez sem alapanyaga, sem módja, sem tudása nem volt. Az igazi változás az 1900-as évek elején jött, az erőteljes városiasodás idejében: még mindig egyedi asztalosművészetben, de már közel 30.000 (!) egyéni asztalos és segéd dolgozott az akkori Magyarországon.

Az első ipari jellegű beltéri ajtó gyártása érdekes módon a járműgyártáshoz kapcsolódott, mivel ebben az iparágban alkalmazták először a fa vázszerkezetek lemezelt borítását, mint karosszéria építési módot és ezt vezették át az olcsó beltéri ajtó gyártás területére.

Kiemelkedő képviselője volt ennek a szekciónak a budapesti Mahunka féle kocsigyár a mai Józsefváros területén. Más, épületasztalos gyártással foglalkozó cégek, akik beltéri ajtók gyártásával is foglalkoztak, jellemzően vízi utak mellett települtek, kapcsolódva a vízi szállítás előnyeit kihasználó fűrészüzemek adta ellátási lehetőségekhez, így Budapest térségében Újpesten és Hároson, míg az országban Szegeden, Csongrádon, Szolnokon, Zala megyében (Dráva térsége), Baján telepedtek meg ezek a manufaktúrák.

A beltéri ajtó történelme - Beltéri ajtó a 19. században

A beltéri ajtó történelme - Lemezelt ajtó



Ipari tömegtermelés a 20. században

A valós beltéri ajtó gyártó iparág gyakorlatilag az 1950-es években alapult hazánkban

Az 1960-as 70-es évek

Olyan mértékben növekedett meg az igény a tömeges lakásépítések révén a beltéri ajtók iránt, hogy az ország több pontján komoly fejlesztéseket hajtottak végre. Ennek keretében megindult azon lemezelt ajtószerkezetek gyártása, melyek választékában már nem csak natúr farostlemez, vagy rétegelt lemez, hanem dekor felülettel ellátott farostlemez és furnérozott felület is megjelent. Megépültek a gyártó üzemek felületkezelő egységei is, így már készre lakkozott vagy festett ajtólapok is kikerülhettek ezen üzemekből.

A lakásépítések első hősi korszakának kiszolgálására létrejöttek az Épületasztalos és Faipari Vállalat telepei, fenyő keretszerkezetes, lemezbetétes, és lemezelt ajtók gyártására, amelyek a kor akkori elvárása szerint hevedertokkal, gerébtokkal vagy pallótokkal készültek. Ezeket az ajtókat minden esetben natúr állapotban forgalmazták, a kezelés (olaj mázolás, zománcozás) a beépítés utánra maradt.

Az ajtók tokjainak gyártása nem követte ilyen léptékben a fejlődést, továbbra is a fenyő vagy kombinált (forgácslap-farostlemez rétegezésü) anyagú hagyományos, tehát palló, heveder és geréb tokok jellemezték ezt az időszakot.



A 2000-es évek

…a fóliaforradalom

A jelenkor és a közelmúlt ajtógyártási folyamatait már többször említettük, ennek a korszaknak vitathatatlan vívmánya a különböző összetettségű, árképzésű és minőségű fóliázás, ami egyrészt valós fahatást, másrészt könnyű karbantartás mellett is hosszútávú és korrekt működést eredményez. A dekorfóliák után megjelenő CPL fóliák ennek a korszaknak a végeredményei, túl sok fejlesztési pont már nem marad hátra a vásárló szempontjából. Természetesen a gyártástechnológiában, az árképzésben és a gyártási időben mindig maradnak fejlesztésre szoruló utak.

Csak egy kis kiszólás törióráról:



Ápolás és karbantartás

Ha szeretnénk megőrizni ajtónk minőségét, nem árt évente – félévente elvégezni a javasolt ápolási, karbantartási folyamatokat, ezzel fenntartjuk az ajtónk hibátlan működését. Biztos találkoztunk már fekete, poros, olajos folttal, mely az ajtótok felületén „tündökölt”. Ez sok ajtónál előfordul, mivel a zsanérok súrlódásának következtében kopás keletkezik. Ennek eredménye az említett fekete folt. Mindezt elkerülhetjük, ha a zsanérokat időnként pl WD40-el zsírozzuk. Így tudnak a zsanérok hibátlanul működni, és a súrlódás elkerülhető vagy legalább mérsékelhető. A hazai piacon általánosan elterjedt fóliázott (dekor és CPL) ajtók különösebb felületi karbantartást nem igényelnek, természetesen az általános tisztítási feladatokon kívül.