Legutóbb alaposan körbejártuk a házi parkettázás csínját-bínját. Mint ugye az közismert, a magyar ember mindenhez is ért, legyen az virológia, páncélos hadviselés városi környezetben, labdás sportok, vagy újabban a meteorológia.

Na, de ha parkettázol, akkor vélhetően az ajtókat is cseréled. Legalábbis jó esetben. Minden igazi felújítást ugyanis megelőz egy könnyed folyamatábra fejben történő felállítása, valami ilyesmiképpen:

1. Cseréljük le a parkettát, most le van árazva.
2. Rendben, cseréljük, de akkor vegyünk alá fóliát és olyan szivacsot, vagy mit.
3. Oké, de akkor már cseréljük le a beltéri ajtókat is.
4. Meg ha már ott vagyunk, jöhet a beépített szekrény is.
5. És ha már lecseréltük a parkettát, ajtókat, beépített szekrényt, akkor akár ki is festhetjük az egészet.

A hadművelet tehát a térképen jól mutat, már csak meg kell valósítani.

Ajtót venni olyan, mint időjárást jelenteni 2022 augusztusában. Egy darabig szórakoztató, de leginkább fájdalmas.

Bemész a boltba, önbizalommal duzzadó mellkassal, körbenézel, és rájössz, hogy bajban vagy, nem kicsit, nagyon.

Dekorfóliás, cpl, ha cpl akkor basic, extra vagy plus, laminált, ha laminált, akkor cpl vagy cell, de van fém és dekorintarziás is, vagy üveges, ami lehet tele vagy edzett, esetleg falcolatlan, vagy rejtett pántos.

Vagy lengő, hagyományos, balos, jobbos, toló, falban futó toló?

Ha ez megvan, jöhet a szintlépés

„Mik a méretek?” – kérdezi az eladó a boltban, majd rávágod: semmi különös, sztenderd lakótelepi.

„Nincs sztenderd” – jön a válasz, furcsa szájremegés kíséretében, amiből kitalálhatod: nem először hangzik el ez a kifejezés a boltban, te viszont biztosan utoljára ejtetted ki a szádon.

Tehát, újra haza, újra mérés.

Szédülsz már?

Mert ez még csak az eleje.

A kezdő lakásfelújító/építkező pont úgy lép be az „ajtóboltba”, ahogy a cipőboltba.

Tudja a méreteket, jó esetben tudja a színt (mármint: barna vagy fehér), és minősített esetben arra is emlékszik, hogy melyik irányba kéne nyílnia az ajtónak, majd mindezt az eladó legnagyobb megelégedésre el is mutogatja próbaképpen, mint egy lakossági pantomin művész a falusi búcsúban a céllövölde a Betérő kocsma között.

Tehát, kezdő lakásfelújító belép a boltba, ahol rádöbben, hogy 130 faminta és több száz szín közül választhat, ráadásul mindezt úgy, hogy többségéről még csak soha nem is hallott.

Vagyis néhány perc alatt még a legkitartóbbak is rájöhetnek, ide nem lesz elég az otthon kitalált, „ide egy barna ajtó lesz”, ami talán balra nyílik, asszem, hanem kénytelen lesz megismerkedni az olyan színekkel, mint például dió, cellini dió, meszes vagy mézes wales-i tölgy, esetleg szürke, sziklás fenyő, gesztenye, akác, vagy egy jó wenge. Akármi is az.

Mindezt úgy, hogy az átlag magyar férfi legfeljebb a különféle sörmárkákat tudja megkülönböztetni egymástól (igényesebbek a bornál is képesek erre), de a színek terén sajnos mérhetetlenül hülyék vagyunk.

De nincs semmi veszve, van megoldás!

Mivel ők nem csak értenek a színhez, de általában érdekli is őket, hogy milyen árnyalatokban pompázik a következő 40 évben a lakás, ezért érdemes rájuk bízni ezt a nemes föladatot. Nem utolsó sorban pedig plusz ponttal is jár a felkérés.

Egy a lényeg: ne legyen ugyanolyan színű, mint a parketta, elkerülendő a dobozhatást. Ha ezt megfogadtad, akkor jöhet a szintugrás:
Jöhetnek a kilincsek.

Nem akarok senkit hitegetni, nem lesz könnyű.

A kilincsszegmens ugyanis olyan, mint az ecseri egy sűrűbb napon. Van itt modern, klasszikus, rusztikus, design, kevésbé tudatosan érdeklődők számára: csicsás, kevésbé csicsás, újgazdag ízlésficam, vagy éppen funkcionálisan egyszerű.

Nyilván mondani sem kell, a férfiak többsége egy kilincsre úgy tekint, mint egy kilincsre. Ez a némiképp leegyszerűsítő személet persze egy iroda berendezésekor jól jön, ám álmaim otthona esetében mégsem állíthatsz haza azzal, hogy ez a szürke vasdarab pont jó is lesz ide. Mert működik.

Nem. Kilincset is az asszonnyal választunk ki, megspórolva magunknak egy újabb kört és némi tarkóvakargatást. Egy dologra azonban figyelj: ha nem akarod, hogy kék-zöld legyen az oldalad, a kilincs lekerekített legyen.

Előző részünkben kifejtettük, miért jó, ha magad teszed le a parkettát. Egyrészt így megspórolod magadnak a beépítést, másrészt így elég csak magadat szidnod, ha valahol púpos, vagy elvált egymástól a parketta.

Na, ezt az ajtónál felejtsd el.

Egy ajtó beépítése (ahogyan az ablaké is) ugyanis egy nagyon szép szakma, nem véletlenül. Mérnek, jó esetben többször is, ismerik a 90 fokot, és képesek úgy beállítani egy ajtót, hogy az lehetőleg ne csak könnyedén nyíljon, de úgy, hogy ne kelljen rugdosni az alját, mert súrolja a frissen lerakott parkettát.

Végezetül: a beltéri ajtók lecserélése meglepően nagyot dob az összképen, ha tudod, semmiképpen se spórold ki ezt a felújításból. Főleg annak fényében, hogy ha minden jól megy, soha többé nem kell hozzányúlnod az életben.
Mert működik.

Nem. Kilincset is az asszonnyal választunk ki, megspórolva magunknak egy újabb kört és némi tarkóvakargatást. Egy dologra azonban figyelj: ha nem akarod, hogy kék-zöld legyen az oldalad, a kilincs lekerekített legyen.

Szerző: B.Bálint